Bármily meglepő azoknak akik még nem tudták, de a lengyeleknek van kutatóbázisuk az Antarktiszon. Így számos lengyel geológus van, volt és lesz, aki az Antarktisz geológiai múltját, jelenét és jövőjét kutatja. Ma már bárki eljuthat az Antarktiszra mint turista, de maximum egy napra és szigorúan vezetett túra keretein belül.
Viszont aki ott kutat az 2-3 hónapra a jeges, déli kontinens foglya
lesz.
Nem csak azért különleges ez a munka, mert nincs mindenkinek lehetősége rá, hogy pingvinek közt dolgozzon, hanem mert az antraktiszi nyár rövid, a mi telünknél is hidegebb, és a sarki szeleket még nem is említettem. Nem sűrűn adódik meg, hogy egy geológus meghívást kapjon egy antarktiszi expedícióban való részvételre. De ha mégis, akkor az visszautasíthatatlan lehetőség. Bár, nem is tudom!? ... Azért egy Karib-tengeri munkára hamarabb igent mondanék!
A fagyos kontinensre készülő magyar, és az oly sok sarki expedíciót vezető lengyel kollégával jártam kinn Dél-Lengyelországban terepen (lásd Az „üveg"hegyen is túl, ahol a magma már nem jött a felszínre című blogot), így volt alkalmam faggatni kíváncsi kérdéseimmel a kutatótársakat.
A lengyel professzort „sarki embernek" (polar man) is nevezik, mert élete nagy részét az Antarktisz és a Spitzbergák kutatásával töltötte. Professzor Kryztopf Birkenmajer mesélte, hogy a bázis viszonylag szűkös és az egyik legnagyobb kincs az édesvíz. Többször pár napra, vagy hétre el is hagyják a bázist a kutatók, amely a Déli-Shetland-szigetek egyik legnagyobb szigetén, a György király-szigeten (King George Island) található, és a leírásra váró vulkáni hegyek tövében, vagy éppen egy-egy közeli szigeten vernek sátrat. Természetesen egyedül soha nem indulnak útnak. Bármikor jöhet egy vihar, egy észrevétlen repedés a jégen, és még egy ártalmatlannak tűnő baleset is okozhat halálos sérülést. Óvatosnak és kellően felkészültnek kell lenni a terepen. A veszélyes helyzetektől eltekintve a táj hihetetlenül gyönyörű, nem mindig és nem mindenütt fedi hó. Állítólag, amikor süt a nap, nem fúj a szél akkor a hegymászás és kalapálás közben rendesen leizzad a geológus. Fél évig a nap mind a huszonnégy órájában világos van, hisz a délsarki nyáron (amikor nálunk tél van) le sem megy a nap. Azt hogy nappal, vagy éjszaka folyik-e a munka, azt inkább az időjárás határozza meg. A 
bázison szigorú szabályok szerint élnek. Mindenkire jut egy nap a héten, amikor a szálláson kell maradnia és segítenie kell a főzésben, takarításban. Ez nem mindig kellemetlen feladat. A lengyel professzor nem csak az Antarktiszon, de a Spitzbergákon is többször végzett kutatásokat. Számára a mosogatás, itthon hálátlannak tűnő feladata, az egyik legkellemesebb időtöltés volt. Nem csoda, hiszen legalább arra a kis időre meleg vízben áztathatta átfagyott kezeit. A Spitzbergákon az 
Antarktisszal szemben még a jegesmedvék jelenléte is veszélyezteti a munkát. Ott igazán oda kell figyelni, mindig minimum két embernek kell kinn tartózkodnia együtt a terepen, mert míg egyikük kalapál, vagy jegyzetel, nem árt ha másikuk a jegesmedvéket figyeli. Puska tartása kötelező! A professzor szavain csüngtem, amikor elmesélte, hogy egy alkalommal le kellett lőnie egy jegesmedvét, amely épp az élelmiszer tartalékukat próbálta megdézsmálni. A leterített medve húsát több okból is megkóstolták: először is, mert az eszkimók úgy tartják, hogy aki megeszi a medve szívét az maga is olyan erős lesz, mint a fehér óriás; másodszor, mert táplálékkészletük erősen fogyóban volt, rádiójuk nem működött, így nem tudták mikor jár arra egy hajó, amely felveszi és hazaviszi őket.
Egy biztos, extrém esetben a geológus kalapács mellé sok más mindenre is szükség van!
Egyes képek a wwww.gepguru.hu oldalról valók.
(0 szavazat)
cheap cialis
Írta: cialis () 14-09-2009 17:13