Tudásmédia - többet kell tudni a világról

Kapitányunk már többször körbevitorlázta az Adriai-tenger összes szigetét, de állítása szerint nincs még egy olyan érdekes hely, mint Jabuka. Jabuka horvát szó, magyarul azt jelenti: alma. Az utazást megelőzően hajtott a kíváncsiság, hogyan nézhetnek ki a meglátogatni kívánt szigetek. A Google Earth segítségével fényképeket is láthattam a parányi Jabukáról. Érdekes, nem alma, inkább piramis alakú, tengerből kiszúródó sziklának látszott. A valóságban azonban sokkal hatalmasabb, mint gondoltam. Magassága a tengerszinttől megközelíti a 100 métert. Én a partjára kimerészkedtem, de megmászni már nem volt bátorságom.

 

A kellemes és bőségesnek mondható halvacsorát követő rövid, kissé ringató alvás, és a hajnali kihajózás hatása nálam tengeri betegség formájában jelentkezett. Szerencsére a Dedalon bevált és az út további részén élhettem mint hal a vízben, pontosabban én probléma mentesen utazhattam, mint stabil gyomrú útitársaim. A nap első nagy feladata az volt, hogy felhúzzuk az előző este kihelyezett halászhálót. Érdeklődéssel figyeltük a nagy fogást, a hálóba gabalyodott vörös tüskés halakat és rákokat, valamint egy murénát, ami sajnos megsebesült, így fenn állt a fertőzés veszélye, ezért nagy sajnálatunkra a kapitány visszadobta a tengerbe. Svetac-szigettől több óra hajózás után értük el Jabukat. A négy sziget közül, amelyeken jártunk Jabuka fekszik legtávolabb Komizatól (27 tengeri mérföldre) és Splittől is. Már a távolból kitünt, hogy ez a sziget csöppet sem olyan apró. De amint lassan megközelítettük mérete egyre ámulatbaejtőbb volt. A 96 méter magas, háromszög alakú, barnászöld sziget beékelődött a kék ég, és a kék tenger közé. Jabukát 1958-ban védett területté nyílvánították. Akárcsak Brusnikon, itt is élnek endemikus állat és növények fajok. Így a jabukai gyík, és a tengerkék színű virággal borított bokrok. Több mint 60 évvel ezelőtt a szegfű egy endemikus fajtája is nyílott a szigeten, amelynek virágait a legenda szerint a nimfák locsolták. A sziget egy tenger alatti vulkánkitörés nyomait őrzi, amelynek ásványossá szilárdult fekete kőzetanyaga a lemezek gyűrődése hatására a felszínre emelkedett. A szigetet alkotó kőzet különösen gazdag magnetitban (Fe₃O₄), amely egy vasoxid ásvány. A magnetit struktúrájának megfelelően természetes mágnesként viselkedik, és megbolondítja a közelben lévő iránytűket. Ennek ellenére a szigetet a legbátrabb halászok rendszeresen látogatták evezős hajóikkal, bizonyítván erejük és kitartásuk a hosszú úton, a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok közt, mindenféle menedék és búvóhely nélkül.