A hűsítő tengeri szellő öleléséből kiléptünk a fekete kövekből meleget lehelő katlanba, amely közel sem olyan szörnyű, mint azt hinnénk. Újabb kis csodák! Még életemben nem jártam ennyire apró szigeten, ahol olyan állatok és növények éltek, amelyek máshol nem fordulnak elő! Még sosem láttam ennyi gabbrót, ilyen változatos formában! Még egyszer sem figyelhettem meg ilyen közelről egy sirály családot! Folytassam...????
A célba vett Brusnik-szigetét Bisevotól viszonylag hamar elértük. Ledobtuk a vasmacskát és bepattantunk a motorcsónakba, amelyből könnyedén partra szállhattunk. A professzor elképzelései alapján négy-öt órás munkát terveztünk a szigeten, így vittük a hátizsákokat, kalapácsokat, vésőket, mintagyűjtő zacskókat, jegyzetfüzeteket és fényképezőgépeket, na meg a GPS-t. Arra is figyeltünk, hogy se az ivóvizet, se a naptejet ne felejtsük a hajón. Azt hittem, hogy pár óra hajókázás után majd dülöngélni fogok a szárazföldön, de kellemesen csalódtam. Bár lehet, hogy ez annak tudható be, hogy nem volt aszfaltozott út a szigeten. Csak hatalmas sziklák és nagy kőgörgetegek, így azokon egyensúlyozva nem tűnt fel senkinek, hogy esetleg valamelyikünk imbolyog.
A sziget bejárása ennek ellenére nem jelentett problémát, hisz mindössze egy 320 méter hosszú és 205 méter széles területről van szó, amelynek legmagasabb pontja is csak 30 méter magasan van a tenger szintje felett.
A sziget 1951 óta védett terület, a különleges geomorfológiájának, nővény- és állatvilágának köszönhetően. A közepén egy mélyedés található, amely a szigetet két részre osztja: a keleti felén a kőzetsziklák meredeken emelkednek a tenger fölé, míg a nyugati oldal lankásabb és ott egy szép, fürdőzésre is alkalmas tengerpart található, hatalmas, a hullámok által kerekített gabbró kavicsokkal, tömbökkel és görgetegekkel. A sziget valójában gabbró kőzetből épül fel,
amely mint már korábban említettem (lásd: Geológusok a tengeren I.) egy mélységi magmás kőzet. Azaz nem tud a felszínre kerülni, így a mélyben lassan kihűl és megszilárdul, de valójában a felszínen található bazaltok mélységi megfelelője. A gabbró az óceáni kéreg fontos alkotója, főként az óceánközépi hátságok keletkezésekor képződik. A sötét színű, közepes-durva szemcsés magmás kőzet, amelyben kalcium tartalmú plagioklász és piroxén ásványok találhatók, de nincs benne kvarc. Brusnikon látható szálban álló gabbró és lepusztulása során szögletes vagy
teljesen lekerekített részeinek meszes anyaggal összecementált tömege. (Hazánkban az egykori óceáni litoszféra maradványaként, Szarvaskő mellett találunk nagyobb gabbró tömegeket. A Kőszegi-hegységben található metagabbró már zöldpala fáciesű metamorfózist szenvedett.)
Brusnik-sziget központi részén található egy tengervízzel töltött mélyedés, amelybe a komiza-i halászok kövekből kis medencéket hoztak létre, ahol a kifogott tengeri rákokat, homárokat tárolták. Erre a területre a tengervíz a sziget alól csatornákon keresztül áramlik be.
Közelebbről megvizsgálva ezt a holdbéli tájat észrevesszük, hogy telis-tele van élettel. Olyan élettel, ami csak itt létezik, mint például a Centaurea Ragusina L., vagy a Limonium vestitum növények, de a dél-európiai flóra elemi, mint például a kapribogyó cserje is megtalálható, mindösszesen 41 növényfaj. Az állatok közül a legfontosabb az endemikus, fekete gyík (Podarcis melisellensis melisellensis –Brusnik latin neve Melisello). A hímek oldalán türkiz kék pöttyök vannak. A rengeteg sirálytól visszhangzik a sziget, főként hogy most van a költési időszak, így a látogatók teljesen f
elzaklatják a fiókáikat őrző szülőket. Kapitányunk figyelmeztetett bennünket, hogy fészkek közelében csak óvatosan kalapáljunk, mert a szelíd madarak elég vadak tudnak lenni. A fészkek szinte láthatatlanok, de érzékeltük hol lehetnek, mert amint közel sétáltunk az egyikhez, a szülők zuhanó repülésben közelítettek a fejünkhöz. Az egyik család azonban vendégszeretőbb volt, és fiókáikkal együtt érdeklődve nézték, hogy mit kopácsolunk. A kis sirályok édes kis
pihe tollaikkal, leskelődtek szüleik mellől. Nyulat is sikerült látnom a szigeten. Azért mondom, hogy sikerült, mert már rég volt amikor betelepítették őket, és idővel alkalmazkodtak a gabbró színéhez, így annyira jól álcázzák magukat, hogy szinte lehetetlen őket észrevenni.
Annyit még elárulok, hogy nagyon tűzött a nap és az ötvenes faktorú naptej sem volt elég a leégés ellen, de azt csak a következő részben mesélem el, hogy miként hagytuk el a szigetet.
További képek a szigetről



cialis
Írta: cialis () 05-02-2010 08:20